1. fejezet - Változás

1.    fejezet- Változás

A nap sugarai megvilágították és narancsból sárgába átmenő fénnyel borította be Los Angeles városát.  Mindenkit felkelésre biztatott ez a pillanat. Elérkezett a reggel, a hétfő reggel, mikor mindenki munkába, iskolába igyekezik, és nap teendőit hajtja végre. A nyár már nagyban tartott, mert már Június volt. Általában ekkor vannak a legnagyobb melegek. Délutánonként akár már a 35 fokot is elérte a hőmérséklet, nevezhetjük kánikulának is.

A 2 hónappal ezelőtti eseményekkel a sajtó és a rendőrség még mindig foglalkozik. Brad balesete nemcsak a sajtót, hanem a rajongókat is felzaklatta. A rendőrség a baleset okozóját letartóztatta és bíróság elé állította szándékos balesetokozás gyanújával. A szemtanúknak köszönhetően a baleset okozója meg fogja kapni méltó büntetését, de előbb Bradnek tanúskodnia kell. Brad azonban még a kórházban fekszik. A sajtó minden nap tudósít az állapotáról. Kérdezgetik húgát, de ő nem válaszol kérdéseikre. A rajongók küldözgetik neki a leveleket, naponta ezer számra. Rajongói oldalakat és álfacebookokat hoznak létre. A fickót, aki okozta a balesetet szeretettel dobálják és kergetik meg, de előfordult, hogy jól meg is verték. Veszélyesek a rajongók. Bradet is sokszor követték, kerítették be. Ezek nagy része fiatal volt, vagyis fiatalabb Bradnél. A baleset okozójáról kiderült, hogy egy banda vezére, akik nem éppen a jóságukról híresek. Mindenki csak veszélyes Jo-nak hívja.

Los Angeles – kórház

Brad a baleset után fejsérüléssel, kar és bordatöréssel vitték a kórházba. Eszméletlen állapotban volt végig. Kómába is esett. Két hónap után még mindig a kórház falain belül tartózkodott kómában. Nagy szerencséje volt a balesetkor, mert az autója állt és a kamion is fékezett, így kevesebb volt a becsapódási sebesség. Megvédte a légzsák és kezével a fejét védte. Ha nem ilyenek lettek volna a körülmények, akkor nemcsak a kéz-, bordatörés és kóma lett volna. Az életébe is kerülhetett volna. Mert valaki nagyon sietett.

Brad az emeleti beteg szobában feküdt. A szoba hófehér volt, egyszerű berendezés, de az asztal, üdvözlő kártyák ezreivel volt díszítve. Az egész kórházban csend volt, hiszen hétfő volt. Ilyenkor még mindenki fáradt, hogy nyüzsögjön. Egy-egy ápoló suhant el néha az ajtó előtt. Brad arca komoly és mozdulatlan maradt. Mellkasa a lélegeztető gép hatására emelkedett és süllyedt le. Infúzióra volt kötve, mint minden beteg. Keze be volt gipszelve és felkötve. Egyszer csak nyitogatni kezdte szemeit. A mennyezetet pillantotta meg elsőként, utána gyors pillantást vetett a szobára. Sehol senki. A szoba üres volt. Meglátta az üdvözlő lapokat, elmosolyodott, vagyis próbált volna, de csak akkor érzékelte a lélegeztető gép csövét a légző járatában, amit majdnem útjára bocsájtott önkénytelenül. Egy nővér lépett a szobába és kiszedte Brad szájából a lélegeztető gép csövét. Brad mellkasán kisebb fájdalmat érzékelt, de pillanatokon belül eltűnt.

• ·         Rögtön szólok a doktornak – robogott el a nővér.
• ·         Nyugodtan nem megyek sehova- szólt Brad kissé megviselt hangon, rekedten.

A nővér gyorsan a doktorért sietett. Két percbe sem tellett már ott is voltak Brad ágya mellett. A nővér felültette Bradet az ágy elektromos technológiájának köszönhetően. A doktor az ágy mellett állt és el kezdte mondani valóját:

• ·         Örülünk, hogy felébredt. Kómába volt egy ideig. Nos, hogy érzi magát.
• ·         Én is. Elnézést a kifejezésért, de mint a mosott szar.
• ·         Azt megértjük.
• ·         Meddig voltam kómában?
• ·         Két… hónapig.
• ·         Nem semmi – sokkolta le Bradet a tény, hogy mennyi sok mindent kihagyott.
• ·         Nos, elintézünk még pár vizsgálatot, és ha nem lesz probléma, hazamehet. Viszont vissza kell jönnie ellenőrzésre. Törött bordái már összeforrtak, néha érezhet egy kis fájdalmat, de azok hamar elmúlnak.
• ·         Rendben, köszönöm. – hálálkodott Brad mindazért, amit érte tettek.

A hangos bemondó megszólalt: „Dr. Jenkinst várják a sürgősségin, Dr. Jenkinst várják a sürgősségin.”

A doktor a saját nevét hallva felkapta a fejét és megszólalt:

• ·         Ha végeztem visszajövök és elvégezzük azokat a vizsgálatokat és kap gyógyszert a mellkasi fájdalmára. – a mondata befejeztével el is hagyta a szobát és a sürgősségi felé vette az irányt.

A nővér az ajtóhoz sétált, de mielőtt kiment volna, az ajtó és az ágy között lévő kis szekrényről felvett egy képeslapot és Bradnek nyújtotta:

• A fia rajzolta önnek és azt mondta, hogy adjam át, ha ő nem lenne itt.
• Köszönöm – mondta Brad és elmosolyodott, mihelyt átvette a képeslapot.

Az elején Garfield a macska volt, egy borítékkal a kezében és a következő felirat volt rajta: Gyógyulj meg minél hamarabb. Mikor kinyitotta egy rajzot pillantott meg, amelyen fiát és önmagát vélte felfedezni, persze lerajzolva a fia által. A rajzon boldogok voltak és kézen fogva sétáltak a tengerparton. Végig mosolyogva nézte a rajzot. A pillanatot megtörve a nővér ismét megszólalt:

·         A fia minden nap meglátogatta a nővére és a fiával egykorú fiú  társaságában és mesélt a napjáról és minden egyébről.

A mondat elhangzása után elhagyta a szobát, mert épp hívták csipogón. A doktor 10 perc után érkezett meg Brad-hez. Az ajtón belépve egyből közölte mondani valóját Brad-del:

• ·         Nos, akkor megvizsgáljuk.
• Egy ápoló lépett be a szobába tolókocsit tolva.
• ·         Szükséges ez?
• ·         Nem akarjuk, hogy hirtelen összeessen.
• ·         Igazából, mindig is ki akartam próbálni.

Brad-et elvitték a kivizsgálóba. Egy szerkezetbe helyezték be, hogy megvizsgálják, hogy az agyának nem esett e baja. Szerencsére nem. Minden rutin vizsgálatot végrehajtottak rajta ( pl. szembe világítás). A vizsgálat elég hosszadalmasra sikerült, de legalább biztosra mennek. A doktor átnyújtotta neki a papírokat.

·         Jövő héten vissza kell jönnie rutin ellenőrzésre. Egyébként rendben van. Hazamehet. A vezetést egy darabig nem ajánlom, sem fizikai munkát. Ezek a gyógyszerek enyhíteni fogják a mellkasi fájdalmát – egy dobozt nyújtott át a doktor, amelyen egy kimondhatatlan felirat volt.

• ·         Rendben. – mondta Brad.
• ·         Viszlát, jövő héten, Mr. Garney
• ·         Viszlát-, mondta Brad és visszament a szobába, ahol magához tért.

A szobában felvette a nővére által ott hagyott ruhákat, mivel ami rajta volt, azt szétvágták a mentősök. A szobában volt egy kis tévé is, amelyet eddig nem fedezett fel. Bekapcsolta, hogy tudomást szerezzen a kint zajló dolgokról. A hírek mentek épp. Róla volt szó. A bemondó megszólalt: „Felébredt Brad Garney a kómából, a híres zenész, énekes és író is egyben. Rajongói tábora több százzal megsokszorozódott, lemezeit is többen vásárolják, könyveivel együtt. Bekerült a 10 legszexisebb pasi közé. Nők milliói vannak oda érte…”. Ekkor Brad megunta, hogy őt Istenítik és elzárta a tévét.

• ·         Ezek mindent hamarabb tudnak rólam.

Kilépett a szoba ajtaján és a szemközti mosdóba igyekezett. Az ajtón belépve maga mögött becsukta az ajtót. A kagyló felé lépkedett. Megmosta az arcát. A kagyló felett lévő tükörbe nézett utána. Arca elég megtört volt. Jobban megnyitotta a hideg vizet és hidegebb vizet engedett, amellyel megmosta az arcát. Felfrissítette magát. A törölközővel megtörölte arcát és máris jobban érezte magát. Kilépett a mosdó ajtaján és egy idős úr suhant el előtte Ádámkosztümben.

• ·         Tán ennyire meleg van? – kérdezte tőle Brad. Kissé meg volt illetődve, hogy ilyenek is zajlanak a kórházban.
• ·         Igen. El akarnak kapni azok a csirkefogók. – ordította az idős úr.

Az egész kórház zengett tőle. A nudista idős úr után 3 ápoló rohant.

• ·         Álljon meg – kiabálta az egyik.
• ·         Áll meg az, akinek 2 anyja van – ordította vissza az ápolóknak – ki tudja, mit akarnak maguk velem csinálni.

Nem volt elég gyors az öreg, így megfogták és bevonszolták a szobájába. Brad akaratán kívül nézte végig az eseményeket. Az a nővér jelent meg, aki jelen volt a felébredésénél és Brad arcán látva az úristen arckifejezést mondta:

• ·         Ezt hetente kétszer megcsinálja. Szabaduló művész. Gondja van az agyával és nem emlékszik semmire.
• ·         Részvétem. Két hétig nem tudok majd aludni. . Azért sajnálom szegényt. Maga mit érezhet. – mondta Brad döbbent arckifejezéssel.
• ·         Eleinte nekem is szokatlan volt, de idővel hozzászoktam. Nos… a családja a földszinten várja. Viszlát – Mr. Garney – köszönt el a nővér.
• ·         Viszlát – mondta Brad.

A nővér bement az egyik szobába egy beteghez. Brad végigment a folyosón és beszállt a vele szemben lévő liftbe. Pár perc múlva le is ért a lift a földszintre. Ahogy a lift ajtaja kinyílt a nővérét és fiát, Martint és nővére fiát, Charlie-t pillantotta meg. Háttal voltak neki és beszélgetett nővére a recepcióssal. Nem vették észre egy darabig. Brad kilépett a liftből előrébb lépett kettőt és fia, Martin a lépéseket hallva hátra pillantott. Mikor megpillantotta apját Martin szélsebesen szaladt a karjai közé és ordította:

• ·         Apa!!

Brad felkapta és megölelte. Húga és Charlie ezután látták meg, odaszaladtak hozzá és megölelték.

• ·         Jó újra, hogy itt vagy apa. – mondta Martin és megölelte. – ugye tudod, hogy sok bepótolni valónk van.
• ·         Persze – mosolyodott el Brad és ő is megölelte őket.
• ·         Menjünk haza – mondta Brad és fiával a kezében elindultak az ajtó fele.
• ·         Csak szólok, hogy sok riporter van odakint, akik kérdezősködni fognak. – jegyezte meg húga, Lucy.
• ·         Kösz az infót – egy újabb mosoly villant fel az arcán.

Az ajtó felé haladva riportereket pillantottak meg, akik szerencsére még nem vették észre őket. Ahogy az ajtó kitárult és kiléptek, riporterek rohamozták meg őket kérdéseikkel.

• ·         Most nem válaszolunk a kérdésekre. – jelentette ki Lucy.
• ·         Minden rendben van. Későbbi időpontban válaszolok a kérdéseikre, de most nem alkalmas. – mondta Brad nagy mosollyal az arcán, fiával a kezében.

Lucy ránézett Bradre, aki próbálta tartani magát. Egyszerre komoly, vicces és elszánt volt.

• ·         Most viszont haza kell mennünk. – mosolyodott el Brad.

Amint eljutottak a Lucy kocsijáig több ezer rajongót pillantottak meg, akik csápoltak Bradnek.

• ·         Jézus – döbbent meg és odaintett nekik.

Ettől a rajongók esze vett üvöltésben törtek ki.

• ·         Na, jó, menjünk. – kerekedett ki Brad szemei.

Lucy beszállt a volán mögé. Brad berakta fiát és Charlie-t a hátsó ülésre és bekötötte. Utána beszállt az anyós ülésre, becsatolta övét és indulásra készen voltak. A riporterek készítettek róla még pár képet, de utána Lucy a gázra taposott és otthagyták őket. A házuk a város túlsó részén volt, így kicsit hosszadalmas volt az odáig tartó út. Brad végig kifelé nézett és a tájban gyönyörködött. Rövidesen hazaérkeztek. Brad kiszállt a kocsiból és végignézett a házon. Tipikus amerikai ház. A kocsibejáró mellett gyönyörű zöld füves pálya terült el. A ház hófehér fából épült és egy csipetnyi sötétbarna díszítette. Úgy nézett ki, mint egy csoki ház. Brad fia sokszor mondta rá. A kerítés ugyanolyan sötét barna színű volt, mint a házba beépített. A kert gyönyörű virágokkal és bokrokkal volt tele. Egy lépcső vezetett be a házba, ami előtt egy terasz volt. A teraszon egy asztal volt négy szék társaságában. Belülről egész másképpen nézett ki. Az előszoba hófehér színű. A baloldalon lévő konyha szintén fehér színű volt és világosbarna bútorokkal díszített. Középen egy nagy étkező asztal 8 székkel, amire szükség is volt, főleg mikor Brad zenekara átjött. A konyhával szemben volt a nappali, amely egy nagy LG televízióval volt gazdagítva, körülötte DVD tömeg sorakozott, nagy fotel hevert előtte, ahol akár 5 személy is elfért, ha nagyon akart. Plusz még két kis fotel is a nagy fotel két oldalán. A konyha mellett volt a fürdőszoba, amely elképesztő volt. Aqua kék csempe volt a falon. Hatalmas hófehér kád a fal mellett, kiskacsákkal díszítve. Zuhanykabin volt a kád mellett, amelyben masszírozó program is volt. A kagyló felett hatalmas tükör, a család minden tagjának. A fürdőszobával szemben a mosókonyha helyezkedett el felültöltős mosógéppel és szárítókötéllel felszerelve. Az előszoba után egy lépcső vezetett fel az emeletre. Ott volt Brad, Lucy és Martin és Charlie szobája egy fürdőszobával társítva.

Brad felment a lépcsőn, átment a teraszon, kinyitotta az ajtót a kulccsal, amit nővére nyújtott át neki. Beléptek a lakásba. Fia még mindig a lába mellett volt és alig akarta elengedni. Ez érthető volt.

• ·         Menj játszani – mondta neki Brad.
• ·         Nem megyek sehová.- pillantott fel rá.

Miután Brad szemeibe nézett, amely könyörgött, hogy engedje el, megváltozott a látásmódja:

• ·         Jól van – mondta kis cuki hangján és Charlie társaságában felrohantak az emeletre és elhalmozták magukat játékokkal.
• ·         Készítek vacsorát – mondta húga Lucy és máris a konyhába ment.

 Brad az előszobában tartózkodott és az előtte lévő szekrényen megpillantotta a családi fotókat. Vétek lett volna mindezt elveszíteni. Lucy nem kapott visszajelzést ezért kinézett az előszobába, ahol Bradet vette észre, aki a képeket nézegette.

• ·         Jól vagy? – kérdezte és odament hozzá.
• ·         Persze – mondta Brad és lerakta a képet, ami épp a kezében volt.
• ·         Hozzám fordulhatsz, ha szükséged van valakire. Miután elváltam a férjemtől te voltál az, aki befogadott. Szállást és sok mindent adtál. Ilyen bátyra mindenki vágyik.
• ·         Tudom. Mit ne mondjak a férjed egy bunkó személy és őszintén szólva, néha imádtam idegesíteni. Főleg a miatt, mert szeretett a középpontban lenni.
• ·         Én is őszinte leszek, ez engem is idegesített.
• ·         Na, látod.
• ·         Jah és Jason, Felix és Jake is átjön.
• ·         Hú. Jó, hogy szólsz. Rájuk fel kell készülni.
• ·         Addig én elkészítem a vacsorát - mondta Lucy.
• ·         Mi lesz a vacsi? – kérdezte Brad
• ·         Pizza, mint minden hétfőn.
• ·         Ne feledd, Felix utálja a gombát.
• ·         Tudom.
• ·         Átöltözök, amíg nem jönnek, utána segítek.
• ·         Jól van.

Brad felszaladt a lépcsőn és szobájába vette az irányt. Az ajtón belépve a szekrényhez sétált. Elővett egy pólót, egy kockás inget és egy farmert. Ledobta az ágyra. Levette a rajta lévő felsőt és izmai előbukkantak. A bordái környékén heget fedezett fel, amelyet szekrényen lévő tükörben vizsgált meg. Végighúzta ujját a hegen, utána felkapta a pólót, átvette a nadrágot és felvette az inget. Becsukta szekrénye ajtaját és kiment a szobából. Lement a lépcsőn és a konyhába vette az irányt. Húga már kinyújtotta a tésztát és elkészítette a feltéteket is. Brad a húga mellé érve a feltéteket megpillantva csórt egy kis sonkát és sajtot.

• ·         Hé! Az a pizzára lesz. – szólt Bradre Lucy.
• ·         Bocsi, nem lehetett kihagyni – mosolyodott el Brad.
• ·         Inkább segíts!

Brad hozzáfogott a pizza készítéséhez. Mindegyikőjüknek készített egy közepes méretű pizzát. Felix részére készített gombamentes változatot. Miután minddel elkészültek, Lucy bekapcsolta a sütőt és berakta az első adag pizzát és sorra sütötte, amíg el nem készült. Brad közben elkészítette az asztalt. Kirakta a fehér porcelán tányérokat, az üvegpoharakat, a villákat, késeket és a kék szalvétákat. Közben a Linkin Park-tól a Numb-ot énekelte.

• Nemsokára kopogtak is az ajtón.
• ·         Fogadjunk, ezek ők lesznek – szólalt meg Brad.

Az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Jason Felix és Jake állt az ajtó előtt.

• ·         Szia Brad – köszöntek egyszerre.
• ·         Sziasztok.
• ·         De rég láttunk – mondta Felix és megölelte Brad-et.

Brad kicsit meg volt lepődve – én is örülök.

Jake-kel és Jason-nel kezet fogott.

• ·         Gyertek be – mondta Brad és kezével mutatott az előszoba felé.

Jason, Felix és Jake befáradtak az ajtón. Brad becsukta az ajtót, hogy nehogy valaki meghívásnak vegye a nyitott ajtót.

• ·         Hoztunk neked valamit – mondta Jake és átnyújtott neki egy kiváló minőségi bort.
• ·         Oh, ez kedves – jegyezte meg Brad és átvette az ajándékot - ezt ma meg kell kóstolni, kértek fiúk? Ha már hoztátok ne menjen pocsékba.
• ·         Nem kell gyógyszert szednek?
• ·         Csak holnaptól kell elkezdenem, de egy pohár nem árt senkinek.
• ·         Felőlem. – mondta Jason – Felix vezet úgy is.
• ·         Ez nagyon kedves, Jason. – háborodott fel Felix.
• ·         Tudom. Ha nem akarod, hogy a feleséged megöljön, akkor jobban teszed, hogy hallgatsz rám – fejezte be Jason komoly arckifejezéssel.
• ·         Úgy veszekedtek, mint egy házaspár. – fűzte hozzá Brad.
• ·         Én sem mondhattam volna jobban. – fogta a fejét Jake.

Jason és Felix Brad szavaira abbahagyta a veszekedést.

·         Én nem bírtam velük – fordult Jake Bradhez – te vagy az, aki véget tud vetni a veszekedésnek. Jó, hogy itt vagy.

• ·         Én is köszönöm, hogy itt vagytok.

Az ez után következő pillanatnyi csendet Lucy törte meg:

• ·         Gyerekek, kész a vacsora!
• ·         Jujj, de jó – ugrott Felix.
• ·         És ki is a gyerek? – mondta Jason kicsit összezavarodva.

Jake a fejét fogta, miután felpillantott Martin-t és Charlie-t pillantotta meg, akik a lépcsőn siettek le és máris a konyhában lévő asztalhoz ültek le.

• ·         Ügye van gomba nélküli? – kérdezte Felix.
• ·         Persze, külön neked lett készítve egy. – mondta Brad – sosem feledem, főleg miután egyszer kiverted a hisztit miatta.

Mindannyian helyet foglaltak az asztalnál. A vacsora alatt Jason és Felix még mindig nem egyeztek, de Brad-nek elég volt rájuk nézni, egyből abbahagyták, mert örültek, hogy barátjuk köztük van. Vacsora közben Felix kivételével ittak a hozott borból, amely minőjüknek tetszett. Miután a vacsorával végeztek, Lucy összepakolt és elmosogatott. Felix Martin-nal és Charlie-val játszott.

• ·         Megtaláltad az értelmi színvonaladat? – mosolyodott el Jason.
• ·         Nagyon vicces – virított egy műmosolyt Felix.
• Srácok – szólt rájuk Jake – utána Brad-del beszélgetett.
• ·         Milyen volt, amikor a baleset történt, vagyis mi történt? Mert sok mindent hallottunk és tudod, a szemtanukban sem lehet megbízni.
• ·         Annyira emlékszem, hogy álltak a lámpánál, amely piros volt és a mögöttem lévő kocsiban a sofőr egyfolytában dudált. Mivel csak ketten álltunk ott, hátratolatott, de épp egy kocsi állt mögé és mellettem sem fért el, így gázt adott és a kocsim farának ment teljes gázzal. A kocsim kifarolt és az úttesten keresztbe találtam magam. Egy kocsi kikerült és utána vakító fényt láttam közeledni. Körülbelül ennyi.
• ·         Nem semmi – hökkent meg Jake. Ezután Jason-ra nézett, aki próbálta kerülni a tekintetét.
• ·         Mi van? – kérdezte Brad Jake-re és Jason-re.

Jason Jake-re nézett:

• ·         Most nem csináltam semmit?
• ·         Kezdek félni. Mi történt? – szólalt meg Brad.
• ·         Jól van. Csak volt egy kis nézeteltérésem a Jo-val.
• ·         Kivel? – kérdezte Brad.
• ·         Aki okozta a balesetedet. – mondta Jake – Jason nekiugrott gitárral.
• ·         Nincs itt semmi probléma. Nem látott. Gyors voltam.
• ·         Betörted a fejét Akkor sem okozunk másnak védelmi eszközzel sérülést.
• ·         Még akkor sem, ha egy nagyon jó ötlet volt? – vonta fel szemöldökét Jason.
• ·         Semmiképp – fejezte be Jake. – két hetet töltött az indulatkezelősöknél. Utána már ők küldték el.
• ·         Nem igaz. Azt mondták, hogy jól javulok.
• ·         Hagyjuk gyerekek, mert szerintem ezt sokáig hallgathatjuk. – mondta Brad mindannyiukra tekintve.

Egy rövidke csend után Martin szaladt oda Brad-hez egy DVD-t a kezében tartva, amelyen ez a felirat állt: Gru 2. A kis Martin figyelte az eseményeket.

• ·         Ez nagy mese – mondta Felix.
• ·         Igen? – nézett rá Jason.
• ·         Van egy lányom. – felelte Felix.
• ·         Néha látszik – fejezte be Jason – de ki nevel kit?
• ·         Srácok! – akadt ki Jake.
• ·         Nyugalom, nincs itt semmi probléma. – mondta Jason kezével mutogatva.
• ·         Mennyi az idő? – kérdezte Felix.
• ·         Úgy 7 körül van, miért? – mondta Brad.
• ·         Szófia hercegnőnek időpontra kell hazamennie – vette viccesebbre a helyzetet Jason.
• ·         Ne szólíts így – háborodott fel Felix.

Brad órájára pillantott, miközben a fiúk veszekedését hallgatta.

• ·         5 perc múlva hét.
• ·         Oh, akkor menjünk, mert még haza kell vinnem a többieket. – mondta Felix.
• ·         Holnap még átnézünk és remélhetünk hosszabb ideig maradunk, veszekedések nélkül. – felelte Jake.
• ·         Jól van. – helyeselte Brad.
• ·         A gyakorlást és egyebeket még megbeszéljük, mert Jason szétverte a gitárját. – nézett Jason-re Jake.
• ·         Gratula. – mondta Brad.
• ·         Megoldom. – Felelte Jason.
• ·         Megértem. Nagyon jól esik, hogy benéztetek és hogy mellettem voltatok a rosszabb időkben is.
• ·         Mindig veled voltunk - mosolyodott el Jake.
• ·         Igaz – mondta Jason.
• Felix bólogatott. Kicsit érzelmesebb, mint a többiek.
• ·         Felix, ha elsírod magad, esküszöm levideózom és felrakom Youtube-ra.
• ·         Na….., mennünk kell – szólt közbe Jake – ne feledd ő visz haza.
• ·         Mindannyian kezet fogtak Brad-del és az ajtó felé mentek.
• ·         Minden jót, Brad – mondta Jake – holnap találkozunk.
• ·         Sziasztok! Akkor holnap. Ha késnétek, nyugodtan fogd rám, Felix.

Felix csak bólintott. Kimentek az ajtón. Lementek a lépcsőn. Brad az ajtóban maradt a fiával. Jake intett és beszállt a kocsiba. Felix a volán mögé ült. Jason beszállt hátra, amelyet úgy utált. Jason úgy köszönt Brad-nek mint ahogy a katonaságnál tisztelegnek.

Brad Martinra pillantott, aki addigra a lábához bújt és kutyakölyök szemmel nézett rá.

• ·         Na, nézzük meg ezt a mesét, most már kíváncsi vagyok – mondta Brad.

Mire becsukta az ajtót Martin már sehol sem volt. Már a nappaliban volt Charlie társaságában. A DVD-t berakta és Brad-re várt. Brad mikor meglátta őket közéjük ült. Martin ráakaszkodott. Lucy jelent meg hamarosan egy tál pattogatott kukorica társaságában:

• ·         Gondolom, erre szükség van?
• ·         Ez kihagyhatatlan kellék. – mondta Brad.

Lucy is beült közéjük. A mozi est során sokat nevettek és jól szórakoztak. Brad tetszését is elnyerte, mivel tele volt humorral, amit ő szeretett. Miután vége lett a fiuk fürödni mentek.

Addig Brad felment a szobájába és megnézte a laptopját. Ugyanabba az állapotban volt, az íróasztalon, mint ahogy hagyta. Bekapcsolta, hogy megnézze mi a helyzet az internet világában. Facebookon elég sok üzenetet kapott, rajongói oldalakat hoztak létre neki és fanfictionokat írnak róla, amelyet jobb volt, hogy nem olvasott el.

Rövidesen Martin jelent meg az ajtóban. Brad felpillantott a laptop mögül és fiára mosolyodott:

·         Megyek, betakarlak.

Brad felállt és Martin és Charlie szobájába követte Martin. Lucy már ott takargatta Charlie-t, aki már nagyban aludt. Martin beugrott az ágyába magához ragadta pingvinjét és várta, hogy apja betakarja. Brad leguggolt hozzá, betakarta és nagy puszit nyomott az arcára. Lucy mellette elmosolyodott. Kimentek a szobából, Lucy lekapcsolta a villanyt. Mihelyt arrébb mentek Lucy megszólalt:

• ·         A kiadó keresett és mondta, hogy holnap menj be. Jah és az ügyvéded szólt, hogy hívd vissza.
• ·         Jól van, köszi, hogy szóltál.

Lucy bement a szobájába és elment utána fürödni. Brad bement a szobájába és felhívta az ügyvédjét. Kíváncsi volt miért hívta.

• ·         Mr. Neuman.
• ·         Brad Garney vagyok. Ön mondta, hogy hívjam fel önt.
• ·         Igen, persze.
• ·         Miről lenne szó?
• ·         A balesetéről. Mint kiderült a szemtanuk nem a legjobban megbízható személyek és arra kérik, hogy tanúskodjon a baleset okozója Jo ellen. Róla lehet tudni, hogy egy banda vezére, aki nem éppen a jóságáról híres. Elég veszélyes ember, és ha nem teszünk lépéseket, akkor másokra is veszélyt jelenthet. Nemcsak a családjára, barátaira, hanem más kívülálló, ártatlan emberre is.

·         Brad mindent végiggondolva, csak hallgatott.

·         Kisvártatva az ügyvéd ismét megszólalt:

• ·         Nos, mi legyen? ……….Tanúskodik vagy sem?

…….Hamarosan folytatás……

Sajnálom, most itt be kell fejeznem. Úgy gondolom elég hosszúra sikerült ez a rész. Kicsit többre is szint számítottam, de hát ez van, ha valakit elragad a hév.

Remélem tetszett és szórakoztató volt a számodra.

Kezdetek

Kezdetek kezdetén


A történet Brad Garneyval kezdődik. A 25 éves, író és zenész egyben és persze nagyon jól énekel. Fekete haj, zöld szem, aranyos mosol, elég jó képű és teste is jól kidolgozott. Belsőleg kedves, bátor, humoros, megértő. Minden nő álma. Isten olyan mosollyal áldotta meg, amitől a nők elalélnak. :D  Írói munkássága nagyon fellendült az eltelt idő alatt. Művei lassacskán világszerte elterjedtek. Minden fajta műfajt írt: horrort, thrillert, drámát és misztikus könyveket, de a romantikát sem vetette meg. Az olvasó mindet imádták eddig. Nagy létszámú olvasótömeget megnyert már. Nem csak írói, hanem zenei munkássága is híres. A DarkReason nevű bandában játszik, mint gitáros és énekes. Három barátjával alkotta meg ezt az együttest. Jason a gitáros, Felix a basszusgitáros és Jake a dobos. Ez a banda Los Angelesben nagyon elterjedt és híres banda. Hugával, Lucy-val és annak fiával, Charlie-val él egy háztartásban. Elvált és egyedül neveli a 6 éves fiát, Martint. Szinte túl jól is ment a sorsuk.

05.12. Kedd
Brad épp a kiadóhoz ment. Öltönye és cipője tökéletes volt. Frizurája tüsis, mint mindig. Arcán egy kis mosoly. Autóját leparkolta az út mellett kijelölt személyi parkolóban. BMW-jéből kipattanva az épület felé vette ajtaja felé vette az irányt. Gyors és lendületes léptekkel. A portás felismerte, már előre nyitotta neki az ajtót és aranyos mosollyal üdvözölte Bradat.

• Jó napot, Uram - mondta illedelmesen.

• Jó napot, Charles. - köszönt vissza Brad.

Az épület kívülről régiesebbnek tűnt, de belépve elég modern volt, növényekkel díszítve
Ahogy az ajtón belibbent, riportereket pillantott meg ahogy a titkárnővel beszélgetnek, hogy engedje fel őket Mr Evanshoz. De ő nem tehette meg. Brad próbálta elkerülni őket. Jobb oldalt liftek voltak. A titkárnő mutatta neki, hogy menjen a lifttel. Sikerült mögöttük a liftbe illannia. A szőke hajú modell alkatú riporter észrevette, ahogy a titkárnő mutogat, míg a többi riporter egymással veszekedtek egyéni problémájuk miatt. A nő a liftek felé tekintett és meglátta Bradet. Egyből elkiáltotta magát:

• Ott van Brad Garney!!

A nőnek hála az összes riporter ránézett, de mielőtt szóltak volna vagy bármi egyéb. A liftajtó bezárult és Brad a felső szint felé haladt a lifttel.
A felső szinten a lift  ajtó kitárult és több  folyosó tárult elé, amelyek a liftnél futottak össze. A folyosók mind tele voltak irodákkal és sürgő forgó emberekkel.A nők egyből felfigyeltek rá. Brad a folyosó legvégére sietett. A folyosó végén találkozott két titkárnővel. Akik már messziről figyelték, ahogy közeledett. A titkárnők elé érve elmosolyodott és rájuk pillantott. A két nő majdnem lesett a székről.

• Jó napot! Brad Garney vagyok és Mr Evanshoz jöttem a könyvemmel kapcsolatban. - mondta Brad határozottan.

Mindkét titkárnő végigmérte, megszólalni is alig bírtak. 

• Mr Evans bent várja. - nyögte ki végre az egyik titkárnő.

• Köszönöm - mondta és mér be is libbent az ajtón.

• Képzeld el milyen jó segge lehet - mondta az egyik titkárnő a másiknak, persze miután bezárult Brad mögött az ajtó.

Brad, ahogy belépett az ajtón, máris köszöntötte az az ismerős, mély hang.

• Üdv Brad.

• Üdv.

• Nos, ahogy eddig haladsz a könyveddel az elképesztő. Már nagyon kíváncsi vagyok.

• Köszönöm. A főszál megvan, csak ki kell tölteni az üres helyeket. Még egy hónap és szerintem kész.

• Ohh, ezzel megleptél.

• Elég gyorsan dolgozom, minden másról megfeledkezem.

• Annyira azért nem kell hajtani. Bőven beleférsz a határidőbe és még nyaralni is tudsz.

• Remélem.

• Bízom benned, mint mindig.

• Ezt jó hallani. Tán Joana nyugdíjba ment?

• Sajnos igen.

• Pedig annyira bírtam a humorát. A két titkárnő eléggé meresztette a szemét, kicsit félelmetes volt - vigyorodott el Brad.

Mr Evans elnevette magát. - Gyakornokok a cégünknél és nem volt más, mint ide jönnek, amíg Joana helyett nincs más.

• Akkor megértem. Bár elég nehéz lehet a mély vízben csobbanni.

• Te is ott kezdted.

• Mint mindenki más. - mosolyodott el Brad.

• Na ne kötekedj - csillant fel újabb mosoly Mr. Evans arcán. - Menj, mert mindjárt jön a következő ügyfelem.

• Fú, már ennyi az idő? Megyek is, mert még el kell ugranom a tortáért a  fiamnak.

• Ohh hát igen. 6 éves lesz?

• Igen és már izgatott. 5-re legyél ott a bulin mert megharagszik.

• Persze, hogy ott leszek, csak lerendezem a megbeszélést hazaugrok és megyek is.

• Na viszlát Robert - köszönt el viccelődve Brad.

• Viszlát Brad - integetett neki Mr Evans.

• Egy élmény ide bejönni. - mondta Brad és intett neki távozás előtt.

• Jah és a hátsó lifttel menj mert úgy látom riporterek vannak.

• Köszi.  - libbent ki az ajtón Brad.

Azzal a lendülettel köszönt is a titkárnőknek egy csábos mosollyal mellékelve : Viszlát!

• Viszlát! - mondták mindketten Brad után nézve és majd elaléltak tőle.

Brad végigsietett a folyosón, a bal oldali folyosón ment tovább és szembe vele volt a szolgálati lift. Beszállt és lement vele a földszintre. A titkárnő még mindig a riporterekkel volt elfoglalva. Nagyon lekötötték. Kisurrant mögöttük és még azelőtt sikerült beszállnia a kocsijába mielőtt észrevették volna.
A hely legjobb cukrászdájában várták már Bradet, hogy elszállítsa a megrendelést, a Martinnak szánt tortát. Emeletes kerek torta. Marcipán és csoki autó formákkal dekorálva. Mást sem kívánhat egy 6 éves kisfiú.
Brad át is vette a tortát és elégedett is volt a tortával és a kiszolgálással is. A bent lévő nő nem rajongott és mindent elfejetett, hanem úgy végezte ahogy kell.
Brad berakta a tortát a csomagtartóba beszállt az autóba és indult is a fia szülinapi zsúrjára. 
A lámpa piros volt, így megállt egy kereszteződésnél. A háta mögött egy fickó türelmetlenkedett. Folyamatosan taposta a dudát. Brad figyelmen kívül hagyta a fickót.
A lámpa sárgára sem váltott, mikor a fickó megelégelte és meglökte Brad kocsiját, ami előrébb gurult. A jobb oldali sávból azonban kocsik jöttek. Az egyik kocsi véletlen nekiment a kocsi farának, amitől az keresztbe fordult az úton. Brad meglepődve nézett körbe és nyugodott meg, hogy minden rendben. De a veszély azonban nem múlt el. Amikor Brad felpillantott egy kamiont látott előtte, aki próbált fékezni, kisebb sikerrel. A kamion frontálisan ütközött Brad Bmw-jével.




Mára ennyi volt. Remélem tetszett. A következő részben kiderül, hogy mi lesz Brad sorsa. Köszönöm, hogy végigolvastad.
Stella